…SUHH! Zúgott el Ta-Metru főútján egy rabszállító-gép. Aznap sikerült el fogni a rég óta keresett fejvadászt, Huunthert, becenevén a Farkast. Az onu-metrui rendfelügyelők fogták el, amint egy barlangot akart ráomlasztani néhány Onu-Matoranra. Még épp időben kapták el, már majdnem eltörte a barlang fő tartóoszlopát. Most Ta-Metru börtönébe szállítják, ahol maszkporladásig ülni fog. Ebből a börtönből még senki sem szabadult ki. Ezért akart Farkas előbb elszökni, mint ahogy beérnek a börtön falai közé. A rabszállítón egy óriás tartályba zárták, aminek falát csak a legélesebb kés tudja áthatolni, az is teljes tompulás árán. Farkas mestere volt a kés- és kardforgatásnak. Mindig tartott magánál legalább két pengét. Most is így volt ezzel. Amikor úgy érezte eljött az idő, testéből erős mágnesességet sugározva, megolvasztotta a kezén és lábán lévő protodermisz bilincseket. Mellvértje mögül előkapta pengéit, majd óriási erővel a tartály falába döfte őket. Az erős pengék nyikorogtak, de végül lukat ütöttek a falba. Farkas ezután önerejéből kifeszítette maga méretére a lukat. A nagyméretű lyukon erős fény szűrődött be, ami a ta-metrui olvasztótartályok már lávává olvadt tartalmából áradt a rabszállító-gép felé. Farkas ebből azt a következtetést vonta le, hogy már közel járnak a börtönhöz. Farkas jobban ismerte Metru Nuit, mint a város valamennyi Matoranja együtt. Minden zeget-zugot ismert a város mindegyik utcáján. Amikor egy magas raktár fölé érkeztek, kimászott a gép külsejére. Végig mászott az amúgy kívülről csúszós tartályon, a vezetőfülke alá. Egyik kezével kapaszkodott a rabszállító leszállótalpába, másik kezével óriásit vágott a vezetőfülke aljába.

• Mi volt ez?- kérdezte a gépet vezető Onu-Matoran a mellette ülő társától.
• Nem tudom- válaszolta a másik.
• Mássz ki, és nézd meg!- parancsolta a valószínűleg nagyobb rangú pilóta a társának.
• Rendben!- felelte az, és kinyitotta az ő oldalán levő ajtót, hogy lenézzen.

A kis Matoran lemászott alulra, de nem látott semmit. Ekkor valaki elkapta a tetőről, és felhúzta.

• Ááá! Mit akarsz? Ne bánts! Én csak a munkám végzem! De ha nem bántasz, szabadon elmehetsz- mondta a halálig ijedt Matoran.
• Nyugodj meg. Nem kell, hogy szabadon engedj. Magamtól is el tudok menni!- ezzel Farkas kitartotta a Matorant a levegőbe, és elengedte.

A Matoran tompa puffanással zuhant a raktár tetejére. Miután Farkas látta, hogy a Matoran becsapódott, beszállt a pilóta mellé, ahol eddig a Matoran ült.

• Hé! Hogy tudott kiszabadulni? Eddig még senki sem szabadult ki ebből a rabszállí…- a pilóta utolsó szavait elnyelte a zuhanással járó szél.

Farkas átült a vezető Matoran helyére, és egy-két perc kitapasztalás után, a gépet Le-Metru felé irányította. Rövid időn belül Le-Metru házai között landolt.

• Most pedig keressük meg azt az átkozott Matorant!- morogta Farkas – Megtudja, hogy kit akart börtönbe zárni!- ezzel elindult megkeresni azt a személyt, aki a beárulta a rendfelügyelőknek Onu-Metruban.

Hamarosan már a keresett Matoran lakása előtt állt. Bekopogott, mintha békés szándékkal jött volna.

• Ki az?- hangzott a kérdés kopogására.
• Turaga Dume- válaszolt Farkas, mire a Matoran azonnal ajtót nyitott.
• Jáááj! Farkas!- a Matoran bevágta az ajtót, és a létező összes zárat bezárta.

Farkas türelmetlenül morgott. Előkapta pengéit, és felszakította az ajtót. Majd elindult megkeresni a menekülő Matorant. Épp időben ért ki a teraszra. A Matoran már ugrásra késszen állt, hogy Le-Metru csőrendszerén keresztül elmeneküljön üldözője elől. De mikor elrugaszkodott a terasztól, valamin fennakadt.

• Mi ez?- csodálkozott a Matoran, és hátra fordulva meglátta hogy válltáskája fennakadt Farkas pengéin.

Farkas mérgesen morogva felhúzta a kétségbeesett Matorant.

• Ne bánts! Kérlek, ne bánts! Bármit megkapsz tőlem, csak ne bánts!- nyöszörgött a Le-Matoran.
• Nyugodj meg barátom, csak csevegni jöttem hozzád- gúnyolódott Farkas, és kárörvendően kacagott egy sort.

Majd becipelte a Matorant a maszkjánál fogva a házba.

• Miért is árultál be engem a rendfelügyelőknek?- kérdezte Farkas, miután hozzákötözte a kis Matorant az egyik székhez- Azt hitted, hogy nem jutok ki a börtönből? Sajnos tévedtél! Még a börtön előtt kiszabadultam, és útra keltem, hogy megkeressem az én jótevőmet! Ha-ha!

Ezzel további társalgás nélkül fogta a Matorant, és székestől együtt odakötötte a terasz kerítéséhez.

- Ha nem akarsz nyolc emeletet zuhanni, akkor nem ajánlom, hogy sokat mozogj!- tanácsolta Farkas, azzal távozott a házból, és a rabszállítóba ülve elindult Ga-Metru irányába.

• Nézz oda! Mi az ott?- kérdezte Ga-Metru kapujának egyik őre.
• Nem tudom. Egy rabszállítónak tűnik, és óriási sebességgel közeledik- válaszolta a másik őr, és kilépett a kapu közepébe, hogy megállásra kényszerítse a járművet.

De az nem állt meg, még csak le sem lassított. Az őr kezdett félni. A jármű még mindig nem lassított. Már csak néhány láb, és a rabszállító elcsapja az őrt. Az őr nem kockáztatta életét, elugrott a jármű elől, ami betörte a kaput, és tovább hajtott Ga-Metru közepe felé.

• Azt hittem nem fog félreállni- mosolygott Farkas, a rabszállító ideiglenes pilótája- Kíséretem akadt. Nem baj, gyorsan lerázom őket- morgott, miután meglátta a visszapillantó tükőrben a járőr robotokat.

Ezeket a kis gömb alakú szerkezeteket arra használták, hogy a sebességhatárt túllépő járműket irányíthatatlanná tegyék, és ez által átvegyék a vezetést a jármű fölött. De Farkas nem hagyta, hogy megállítsák. Olyan manővereket mutatott be Ga-Metru szűk utcáin, amilyet egy pilóta sem tudna megtenni Metru Nuiban. A robotok csakhamar lemaradtak tőle. De Farkas még nem fejezte be a mulatságot. Kerülő utcákon keresztül a robotok mögé került, és az ülés alatt talált protodermisz- pisztolyokkal működésképtelenné tette a járőr robotokat.

• Ez már igen!- vihogott a fejvadász- Nagy repülés volt!

Farkas ezután leszállt a rabszállítóval egy szűk sikátorban, és elrejtette a járművet.

• Itt senki sem fogja keresni- gondolta Farkas büszkén, és elindult, hogy megkeresse újabb munkaadóját- Ez a figura, azt mondta, hogy a ga-metrui stadion előtt vár- emlékezett Farkas, és a stadion felé vette az irányt.

A stadionnál csak egy Matorant látott, zöld maszkkal és piros testtel. Farkas óvatosan közeledett, hátha a Matoran nem az, akit keres.

• Bírod a gyilkosságokat?- kérdezte csavarosan a fejvadász.
• Hát te vagy az a fejvadász-bérgyilkos?- válaszolt kérdéssel a Matoran.
• Halkabban barátom!- intette a Matorant Farkas.
• Rendben. Készen állsz a munkára?
• Hát persze! Kit kell eltennem láb alól?- türelmetlenkedett a fejvadász.
• Tessék, olvasd el!- mondta a Matoran, és átadott Farkasnak egy borítékot.

Farkas kinyitotta, kivett belőle egy papírt, és elolvasta azt a két szót, ami rajta állt: Toa Vakama!

• Toa Vakama?!- suttogott Farkas.
• Pontosan- helyeselt a Matoran.
• Rutin munka! Elkábítom, leveszem a maszkját, és lávába dobom.
• Hát akkor várlak ugyanitt, ha elvégezted a feladatod. Addig is itt az előleg!- ezzel a Matoran átadott Farkasnak egy erszényt tele protodermisz-érmével.

Farkas átszámolta az érméket, majd elköszönve elindult járgányához, hogy belekezdjen a munkába.

Eközben Ta-Metru határai közt egy fiatal, de bátor és eltökélt Toa kereste nagy erejű Kanoka korongját.

• Csak néhány láb! Csak néhány!- bátorította magát Vakama, aki éppen egy lávabarlangban állt.

Közte és nagy korongja között csak három és fél Toányi szakadék állt. Csak… De a legrosszabb az volt, hogy a szakadék alján mindent megolvasztó láva folyt.

• Ha nem ugrok el odáig: leesek, és vége… Ha átugrok enyém a korong, és nem kell visszaugranom, mert van hátsó kijárat…- mondta el lehetőségeit Vakama- A kettes jobb lenne, de az egyes rövidebb. Egy… kettő… ééés ugrás!- ezzel Vakama rugózott lábával, és elrugaszkodott a forró sziklától, amin állt.

Szaltókkal próbált előre haladni a párás levegőben. Már közel járt a túloldal pereméhez, amikor úgy érezte, megfojtja a levegő páratartama.

• Ki kell tartanom…- villámlott agyába a gondolat erőt adva.

Újult erővel lendült tovább, majd tompa puffanással landolt nagy korongja előtt néhány ujjnyira.

• JÍHÁÁÁ!- kiáltott fel boldogan Vakama, mikor felállt guggolásából, és kezébe vette nagy korongját- Szép! Ilyen sima, erős korongot ritka látni. De most már jó lenne távozni, mert melegem kezd lenni- mosolygott Vakama, majd elindult kifelé a barlangból.

Odakint nézte Ta-Metru piros egét, fürdőzött a forró levegőben, majd elindult, hogy csatlakozzon többi Toa társához, akik a Suva Toa bejáratánál gyülekeztek. Erre eszébe jutott Toa Likhan, és utolsó szavai, na meg a Sötét Vadászok. Meg az is, hogy teljesíteni kell kötelességét, de hogyan, és mi lesz a végzete. Ennél a gondolatnál éles durranás rázta fel a ta-metrui olvasztótartályokon üldögélő madarakat. Vakamát reflexei lebukásra kényszeríttették, és ezzel óriási tragédiába fúló helyzetet úszott meg. Mikor felhajolt látott maga mellett egy tollakban fejeződő méreggel átitatott nyilat. Vakama közelebbről is meg szerette volna vizsgálni a nyilat, de ekkor újabb lövés rázta meg a barlang környékét. Vakama a lövés hangjának irányába fordult, és egy nyilat látott maga felé szállni. Épp időben pattant a levegőbe, a nyíl elsuhant talpa alatt, és egy közeli lávatócsában süllyedt el. Vakama ekkor nézhette meg ellenfelét, aki már a harmadik nyilat töltötte puskájába. A személy nagy volt, erős testű, és éppen Vakamát célozta. Aki erre hirtelen felébredt ellenfele tanulmányozásából, és félre ugrott a következő nyíl elől. Az ellenfél, aki Farkas volt, kezdett mérges lenni. Piros színe most még jobban kiemelkedett teste több színe közül. Eldobta puskáját, és leugrott a szikláról, amin eddig guggolt.

• Vakama!- morgott Farkas, és erősen Vakama szemébe nézett.
• Az vagyok! Mit akarsz tőlem?- kérdezte merész hanggal a Toa.
• El akarlak tenni láb alól!- kiáltott Farkas, és Vakamára vetette magát, aki a súly alatt összerogyva esett hanyatt.
• Véged van! Tőlem nincs menekülés!- suttogta alig észrevehető mosollyal a fejvadász.
• Nem hiszem el!- ezzel Vakama lelökte magáról ellenfelét, és felpattant, hogy újult erővel végre egyenlő esélyekkel folytatódjon a harc.

Farkas újra ugrani készült, de támadása mellé sikerült. Vakama ugyanis félre ugrott.

• Mellé!- vigyorgott Vakama, és a ta-metrui fő lávafolyam gátja felé csalta Farkast.

Aki engedelmesen bele sétált Vakama csapdájába. Vakama beugrott egy üres medencébe, ami a lávafolyam esésének egyik kiugró kis terasza volt. Most üresen állt, mert a mellette levő gát elzárta a láva útját. Farkas türelmét vesztve előkapta pengéit, és nekirohant Vakamának. A Toa várt még terve befejezésével, megpróbálta feltartani ellenfelét, hogy az fáradjon. Farkas most már eszeveszettül hadonászott pengéivel. Az se zavarta, ha a gát falát találta el. Ereje gyorsan fogyott. De Vakama még tudta magát tartani, és húzta tovább az időt. Hosszas harc után Farkas bekerült a medence közepére, és Vakama pedig a létrához közel állt. Ekkor Vakama elkiáltotta magát:

• Itt a finálé!- ezzel elővette koronglövőjét, és az új nagy Kanoka korongjával rálőtt Farkasra.

A fejvadász erejét teljes mértékben elvesztve hátra repült, és a medence padlóját csiszolva ért földet. Vakama elkapta visszapattanó korongját, és újra betöltötte. De most már nem Farkast célozta, hanem a gát kapcsolóját.

• Neee!- üvöltött Farkas rekedten, mert menekülni már nem volt ereje.

Vakama nem habozott tovább. Elsütötte koronglövőjét, majd egy laza hátra-szaltóval távozott a medence belsejéből. A korong eltalálta a kapcsolót, és visszaszállt pontosan Vakama kitartott kezébe. A gát zsilipje felnyílt, és forró láva zuhatag hullott az üvöltő Farkasra. Vakama figyelmet sem méltatva a fejvadász szenvedésére távozott a helyszíntől.

Senki sem látta többé Farkast. A furcsa külsejű Matoran pedig jó ideig várhatott Ga-Metru stadionja előtt.

Az igazi író:vakama14