Mikor minden Matoran elcsöndesült, éjszakai élet kezdõdött meg Ta-Koroban.
Éjfél táján az elszenderedõ õrök egy sötét alakot pillantottak meg a szürke homályban. Jaller az õrségi kapitány gyanakodni kezdett és követte az árnyat. Mikor beért a dzsungelbe õ és a fekete alak Jaller teljesen bele gubancolódott az indákba és a sok gazba és kénytelen volt abbahagyni az üldözést. Inkább visszament a városba.
Reggel minden a megszokott rendben ment Ta-Koro városában. A Matoranok a téren beszélgettek, a hadsereg éppen gyakorolt, és mindenki a maga dolgával törõdött. Steely és Vakama a lépcsõn beszélt a város napjairól és a Kóli meccsekrõl.
- Tahu Nuva közeledik Ta-Koro városa felé!- kiáltotta az egyik õr.
- Engedjétek be!- mondta nyugodtan a beszélgetést félbe szakítva Vakama- Most meglátod hogyan néznek ki itt a Toák.
Tahu Nuva egy szökkenéssel ott termett Vakama és Steely elõtt.
- Helló!- mondta Tahu Nuva- Szóval te lennél Steely az új Toa.
- Igen, én vagyok Steely. Te gondolom Tahu Nuva vagy. Vakama sokat mesélt rólad- mondta szerényen Steely.
- Üdvözöllek itt Mata-Nuin!
- Köszönöm.
Mind a hárman elvonultak a Kóli-Stadion felé.
- Délután meccs lesz- mondta Pohatu Nuva aki út közben Gali Nuvával együtt csatlakozott a három kirándulóhoz.
- Úgy ám- mondta Lewa Nuva aki ugyancsak most érkezett ide a sétálókhoz.- A víz, a tûz és a szikla-föld típusok csapata mérkõzik meg egymással. Csúcs lesz, az biztos!
- Úgy ám!- kiáltotta Pohatu Nuva.

Forrás:www.biologicalchronicle.atw.hu