Aznap este az õrök újra meglátták a sötét árnyat, ami hamar elhagyta Ta-Koro városát. Jaller mint múltkor most megint az árny nyomába eredt. Felkapta erõs fegyverét és elindult be a dzsungel irányába. Szablyájával szaggatta az indákat és egyre jobban tört be a sûrû növényzetbe az alak után. Egyszer csak megtorpant, elértek egy hatalmas sziklafalhoz. Jaller beugrott egy bokorba elrejtõzni. A sötét alak egy barlangba eltûnt hirtelen. Jaller oda ment a barlang nyílásához és óvatosan bekukkantott. Aztán elindult egyenesen be az ismeretlenbe. A falon rengeteg fáklyát és barlangrajzot látott amint egyre jobban ment beljebb. Majd hirtelen egy gigantikus méretû ajtóhoz ért. Próbálta kinyitni, de túl nehéz volt. Majd egy fáklyához odament és levette. Ekkor hirtelen kitárult a hatalmas ajtó.
Jaller rájött hol van. Benn egy hatalmas csarnok volt, ahol Makuta és Takanuva harcolt annak idején. Középen a szent víz öt kis tócsája. Szemben egy hatalmas Kanohi Avohkii (Takanuva maszkja) sziklába faragott maszk volt, ahová Takutanuva beesett és kirepült Takanuva maszkja, amibõl fölélesztették magát Takanuvát. Hirtelen egy ismerõs személy jelent meg Jallertõl úgy két méterre.
- Steely?- kérdezte Jaller.
- Igen, kedves Jaller. Örülök, hogy benéztél, de most már eleget láttál.- mondta Steely.
Erre csettintet egyet és Jaller egy mély gödörben találta magát.
- Engedj ki!- kiabálta Jaller kétségbeesetten.
- Sajnálom. Nem tehetem meg. Makuta mérges lenne érte! Ha-ha-ha!- mondta Steely és nagyot kacagott rá, majd újra csettintet egyet és a gödör bezáródott.
Másnap Takua éppen Jallert kereste, amikor meglátta Jaller õr társait és megkérdezte tõlük:
- Nem tudjátok hol van Jaller?
- Mi is õt keressük. Nem láttuk sehol. Este elment a dzsungelbe egy sötét alak után.- mondta Aft, Jaller egyik õr társa.
- Köszönöm, csak ennyit akartam tudni- mondta Takua és távozott.
Takua furálta milyen sötét alak után mehetett Jaller.
Délben Takua elment a szentélyhez gondolkodni. Hirtelen egy hangos robajt hallott egy közeli helyrõl. Pontosabban a Legendafal irányából. Elindult, hogy megtudja az okát annak, hogy mi okozta a robajt. Amikor odaért a Legendafalhoz látta, hogy egy új szöveg van rajta.
- Mi lehet ez?- gondolta magában- Haza szaladok, hozok egy jegyzetfüzetet és minden leírok errõl az új vésetrõl.
Úgy is történt. Egy-két perc alatt visszaért a Legendafalhoz és elkezdte írni, amit éppen fordított:
- Egy új… rejtélyes Toa érkezik Mata-Nui szigetére.- olvasta hangosan és közben jegyzetelte a szöveget Takua- Egy Matoran szigetlakó fogságba esik. Eközben eltûnik a Kanohi Avohkii maszk. Makuta kiszabadul és létre hoz egy új Rahkshi fajt, ami tízszer gyorsabb a régieknél és erõsebb is. Majd a végén a Jó és Rossz megküzd egymással…
- Ez egész fura- mondta Takua, amikor végzet a fordítással és a jegyzeteléssel- Új Toa? Makuta kiszabadul? Új Rahkshi faj? Ez nagyon fura. Megyek is. Elmondom a Turagaknak.
Néhány perccel késõbb Takua visszajött Vakamaval, Nokamaval és Onewaval.
- Szent Mata-Nui! Ezt nem hiszem el!- mondta ijedten Vakama- De, akkor igaz lehet ez az írás. Mert új Toa tényleg jött…
- Jaller pedig eltûnt!- vágott Vakama szavába Takua.
- Tessék?- kérdezte Vakama.
- Jaller eltûnt!- mondta még egyszer Takua.
- De hát, akkor Makuta is ki fog szabadulni, de az is lehet, hogy már kiszabadult!- mondta vészjóslóan Nokama.
- Menjünk vissza Ta-Koroba és ott mindent megbeszélünk!- javasolta Onewa.
Erre mindenki igennel válaszolt és el is indultak Ta-Koroba. Útközben találkoztak Tahu Nuvával, Pohatu Nuvával és Gali Nuvával. Mindent elmeséltek nekik. Mikor beértek Ta-Koro városába Takua gyorsan elment a házába és elõvette egy titkos helyrõl a Kanohi Avohkii maszkot. Majd elszaladt Vakamáék után. A nagy csarnokban érte utol õket. Hosszasan beszélgettek a vésetrõl. Takua átadta Vakamának a Fénymaszkot, és a Turaga pap elrejtette egy titkos helyre. Majd mindannyian elmentek saját lakásukba. Este Takua kiment sétálni egyet a tengerpartra. A távolba egy csillogó pontot látott meg egyre jobban zuhanni a tenger vízébe… és bele zuhant.
- Jaj- sóhajtott Takua- ,hol lehet most szegény Jaller. Remélem jól van és nincs semmi baja- szomorkodott. Aztán felállt és elindult vissza Ta-Koroba.
Másnap Takua elment Vakama házába. Amikor odaért bentrõl dübörgést, dobálózást hallott. Szörnyen megijedt. Óvatosan kinyitotta az ajtót és látta, hogy Vakama dobálja a dolgait szanaszét a kicsike házban, azt mondogatva:
- Pedig ide rejtettem valahova! Tudom, hogy itt van valahol! Nem tûnhetett el csak úgy!
- Mi a baj Vakama?- kérdezte Takua.
- Szentséges ég! Eltûnt!
- Mi tûnt el?
- A maszk!
- Milyen maszk?- kérdezte idegesen Takua.
- A Kanohi Avohkii.